A hangkomponensek hardveres szempontból nagyjából feloszthatók hangforrásra (jelforrásra), teljesítményerősítőre és hangszóróra.

Hangforrás: A hangforrás az audiorendszer azon része, ahonnan a hangszóró végső hangja származik. Gyakori hangforrások: CD-lejátszók, bakelitlemez-lejátszók, digitális lejátszók, rádióvevők és egyéb hanglejátszó eszközök. Ezek az eszközök digitális-analóg átalakítás vagy demoduláció kimenet segítségével analóg hangjelekké alakítják vagy demodulálják a tárolóeszközökön vagy rádióállomásokon található hangjeleket.

Erősítő: A teljesítményerősítő felosztható előerősítőre és hátsó erősítőre. Az előerősítő előfeldolgozást végez a hangforrásból érkező jelen, beleértve, de nem kizárólagosan a bemenetváltást, az előzetes erősítést, a hangszín beállítását és egyéb funkciókat. Fő célja, hogy a hangforrás kimeneti impedanciáját és a hátsó erősítő bemeneti impedanciáját összehangolja a torzítás csökkentése érdekében, de az előerősítő nem feltétlenül szükséges összeköttetés. A hátsó erősítő feladata az előerősítő vagy a hangforrás által kiadott jel teljesítményének erősítése, hogy a hangszórórendszer hangot bocsásson ki.

Hangszóró: A hangszóró meghajtóegységei elektroakusztikus átalakítók, és az összes jelfeldolgozó alkatrész végső soron a hangszóró támogatására van előkészítve. A teljesítményerősített audiojel elektromágneses, piezoelektromos vagy elektrosztatikus hatások révén mozgatja a papírmembránt vagy membránt, hogy a környező levegőt hang keltésére hajtsa. A hangszóró a teljes hangrendszer végpontja.