1. Hangszóró: Annak érdekében, hogy a programjelben hirtelen fellépő erős impulzusok károsodás vagy torzítás nélkül ellenálljanak, íme egy empirikus érték, amelyre hivatkozni lehet: a kiválasztott hangszóró névleges teljesítményének háromszorosának kell lennie az elméleti számításnál.
2. Teljesítményerősítő: a tranzisztoros teljesítményerősítőhöz képest a szükséges teljesítménytartalék eltér. Ez azért van, mert a csöves erősítő túlterhelési görbéje viszonylag sima. A túlterhelt zenei jel csúcsánál a csöves erősítő nem produkál nyilvánvalóan vágóhullám-jelenséget, hanem a csúcs hegyét kerekíti le. Ezt nevezzük gyakran rugalmas nyírócsúcsoknak. A tranzisztoros teljesítményerősítő túlterhelési pontján a nemlineáris torzítás gyorsan növekszik, ami komoly hullámvágást okoz a jelben. Ez nem kerekíti le a csúcsot, hanem szépen megtisztítja. Egyesek az ellenállás, az induktivitás és a kapacitás összetett impedanciáját használják a hangszóró szimulálására, és különféle kiváló minőségű tranzisztoros teljesítményerősítők tényleges kimeneti teljesítményének tesztelésére. Az eredmények azt mutatják, hogy fáziseltolódás esetén a teljesítményerősítő névleges teljesítménye 100 W, és a tényleges kimeneti teljesítmény csak 5 W, ha a torzítás 1%! Így a tranzisztoros teljesítményerősítő tartalékának kiválasztása:
Nagy pontosságú erősítő: 10-szeres
Polgári kiváló minőségű erősítő: 6-szoros
Polgári közepes teljesítményerősítő: 3-szor 4-szer
A csöves erősítő sokkal kisebb lehet a fenti aránynál.
3. Mekkora tartalékot kell hagyni a rendszer átlagos és maximális hangnyomásszintje között? Ez a sugárzott műsor tartalmától és munkakörnyezetétől függ. Ez a minimális redundancia 10 dB, a modern popzene, a bungee jumping és más zene esetében 20~25 dB redundanciát kell hagyni, hogy az audiorendszer biztonságosan és folyamatosan működjön.

5.1/7.1 mozierősítő

CT sorozatú házimozi hangszóró