A hangrendszer teljesítményhatását a hangforrás-berendezések és a későbbi színpadi hangosítás együttesen határozzák meg, amely a hangforrásból, a hangolásból, a perifériás berendezésekből, a hangosításból és a csatlakozóberendezésekből áll.

1. Hangforrás-rendszer

A mikrofon a teljes hangosítási rendszer vagy felvevőrendszer első láncszeme, és minősége közvetlenül befolyásolja a teljes rendszer minőségét. A mikrofonok a jelátvitel formája szerint két kategóriába sorolhatók: vezetékes és vezeték nélküli.

A vezeték nélküli mikrofonok különösen alkalmasak mobil hangforrások rögzítésére. A különféle alkalmak hangfelvételének megkönnyítése érdekében minden vezeték nélküli mikrofonrendszer felszerelhető egy kézi mikrofonnal és egy csíptetős mikrofonnal. Mivel a stúdióban egyidejűleg hangerősítő rendszer is található, az akusztikus gerjedés elkerülése érdekében a vezeték nélküli kézi mikrofonnak kardioid, egyirányú, közeli beszélő mikrofont kell használnia a beszéd és az ének rögzítésére. Ugyanakkor a vezeték nélküli mikrofonrendszernek diversity vételi technológiát kell alkalmaznia, amely nemcsak a vett jel stabilitását javítja, hanem segít kiküszöbölni a vett jel holtszögét és vakzónáját is.

A vezetékes mikrofon többfunkciós, több alkalomra alkalmas, több fokozatú mikrofonkonfigurációval rendelkezik. Nyelv vagy énekfelvételhez általában kardioid kondenzátormikrofonokat használnak, és a viselhető elektret mikrofonok is használhatók viszonylag rögzített hangforrásokkal rendelkező területeken; a mikrofon típusú szuperirányított kondenzátormikrofonok használhatók a környezeti hatások felvételére; ütőhangszerekhez általában alacsony érzékenységű mozgótekercses mikrofonokat használnak; vonósokhoz, billentyűs hangszerekhez és egyéb hangszerekhez csúcskategóriás kondenzátormikrofonokat; nagy irányítottságú, közeli beszélgetést lehetővé tevő mikrofonok használhatók, ha magasak a környezeti zajkövetelmények; az egypontos hattyúnyak kondenzátormikrofonokat érdemes használni, figyelembe véve a nagy színházi színészek rugalmasságát.

A mikrofonok száma és típusa a helyszín tényleges igényei szerint választható.

2. Hangolórendszer

A hangolórendszer fő része a keverőpult, amely képes erősíteni, csillapítani és dinamikusan beállítani a különböző szintű és impedanciájú bemeneti hangforrásjeleket; a csatlakoztatott hangszínszabályzóval feldolgozhatja a jel minden frekvenciasávját; Az egyes csatornajelek keverési arányának beállítása után minden csatorna kiosztásra kerül és elküldésre kerül a vevőoldalra; vezérli az élő hangerősítő jelet és a felvételi jelet.

Van néhány dolog, amire figyelni kell a keverő használatakor. Először is, válasszon olyan bemeneti komponenseket, amelyek nagyobb bemeneti port teherbírással és a lehető legnagyobb széles frekvenciaátvitellel rendelkeznek. Választhat mikrofonbemenetet vagy vonalbemenetet. Minden bemenethez tartozik egy folyamatos szintszabályozó gomb és egy 48 V-os fantomtáp kapcsoló. Ily módon az egyes csatornák bemeneti része optimalizálhatja a bemeneti jel szintjét a feldolgozás előtt. Másodszor, a hangosításban a visszacsatolás és a színpadi visszhang monitorozásának problémái miatt minél nagyobb a bemeneti komponensek, a segédkimenetek és a csoportkimenetek kiegyenlítése, annál jobb, és a vezérlés kényelmesebb. Harmadszor, a program biztonsága és megbízhatósága érdekében a keverő két fő és egy tartalék tápegységgel is felszerelhető, és automatikusan válthat (a hangjel fázisának beállítása és vezérlése), a bemeneti és kimeneti portok előnyösen XLR aljzatok.

3. Perifériás berendezések

A helyszíni hangosításnak kellően nagy hangnyomásszintet kell biztosítania akusztikus visszacsatolás generálása nélkül, hogy a hangszórók és a teljesítményerősítők védve legyenek. Ugyanakkor a hang tisztaságának megőrzése, de a hangintenzitás hiányosságainak pótlása érdekében is hangfeldolgozó berendezéseket kell telepíteni a keverőpult és a teljesítményerősítő közé, például hangszínszabályzókat, visszacsatolás-elnyomókat, kompresszorokat, gerjesztőket, frekvenciaelosztókat, hangelosztókat.

A frekvenciakiegyenlítő és a visszacsatolás-elnyomó a hangvisszacsatolás elnyomására, a hanghibák kompenzálására és a hangtisztaság biztosítására szolgál. A kompresszor biztosítja, hogy a teljesítményerősítő ne okozzon túlterhelést vagy torzítást nagy bemeneti jelcsúcs esetén, és védi a teljesítményerősítőt és a hangszórókat. A gerjesztő a hanghatás szépítésére, azaz a hangszín, a behatolás, a sztereó érzet, a tisztaság és a basszushatás javítására szolgál. A frekvenciaosztó a különböző frekvenciasávok jeleit a megfelelő teljesítményerősítőkhöz küldi, amelyek felerősítik a hangjeleket, és a hangszórókhoz továbbítják azokat. Ha magas szintű művészi effektusprogramot szeretne létrehozni, akkor célszerűbb egy 3 szegmenses elektronikus hangváltót használni a hangerősítő rendszer tervezésében.

Az audiorendszer telepítése során számos probléma merülhet fel. A perifériák csatlakoztatási helyének és sorrendjének nem megfelelő figyelembevétele a berendezés elégtelen teljesítményéhez, sőt akár a berendezés kiégéséhez is vezethet. A perifériák csatlakoztatása általában sorrendet igényel: a hangszínszabályzó a keverő után található; és a visszacsatolás-elnyomót nem szabad a hangszínszabályzó elé helyezni. Ha a visszacsatolás-elnyomót a hangszínszabályzó elé helyezik, nehéz teljesen kiküszöbölni az akusztikus visszacsatolást, ami nem segíti elő a visszacsatolás-elnyomó beállítását; a kompresszort a hangszínszabályzó és a visszacsatolás-elnyomó után kell elhelyezni, mivel a kompresszor fő funkciója a túlzott jelek elnyomása, valamint a teljesítményerősítő és a hangszórók védelme; a gerjesztőt a teljesítményerősítő elé kell csatlakoztatni; az elektronikus keresztváltót szükség szerint a teljesítményerősítő elé kell csatlakoztatni.

Ahhoz, hogy a felvett műsor a legjobb eredményt hozza, a kompresszor paramétereit megfelelően kell beállítani. Miután a kompresszor belép a kompresszor állapotába, romboló hatással lesz a hangra, ezért próbálja meg elkerülni, hogy a kompresszor hosszú ideig kompresszorként működjön. A kompresszor fő expanziós csatornába való csatlakoztatásának alapelve, hogy a mögötte lévő perifériás berendezéseknek a lehető legnagyobb mértékben ne legyen jelerősítő funkciójuk, különben a kompresszor egyáltalán nem tud védő szerepet betölteni. Ezért a hangszínszabályzót a visszacsatolás-csillapító előtt, a kompresszort pedig a visszacsatolás-csillapító után kell elhelyezni.

A gerjesztő az emberi pszichoakusztikus jelenségeket használja fel a hang alapfrekvenciájának megfelelő nagyfrekvenciás harmonikus komponensek létrehozására. Ugyanakkor az alacsony frekvenciájú kiterjesztési funkció gazdag alacsony frekvenciájú komponenseket hozhat létre, és tovább javíthatja a hangzást. Ezért a gerjesztő által előállított hangjel nagyon széles frekvenciasávval rendelkezik. Ha a kompresszor frekvenciasávja rendkívül széles, akkor tökéletesen lehetséges, hogy a gerjesztőt a kompresszor előtt csatlakoztassák.

Az elektronikus frekvenciaosztót szükség szerint a teljesítményerősítő elé csatlakoztatják, hogy kompenzálja a környezeti hatások és a különböző programhangforrások frekvenciaválasza által okozott hibákat; a legnagyobb hátránya, hogy a csatlakoztatás és a hibakeresés nehézkes és könnyen balesetet okozhat. Jelenleg olyan digitális audioprocesszorok jelentek meg, amelyek integrálják a fenti funkciókat, és intelligensek, egyszerűen kezelhetők és kiváló teljesítményt nyújtanak.

4. Hangerősítő rendszer

A hangosítási rendszernek ügyelnie kell arra, hogy megfeleljen a hangteljesítmény és a hangtér egyenletességének; az élő hangszórók megfelelő felfüggesztése javíthatja a hangosítás tisztaságát, csökkentheti a hangteljesítményveszteséget és az akusztikus visszacsatolást; a hangosítási rendszer teljes elektromos teljesítményének 30-50%-át tartalék teljesítményre kell fenntartani; vezeték nélküli monitorozó fejhallgatót kell használni.

5. Rendszercsatlakozás

Az eszközök összekapcsolásakor figyelembe kell venni az impedancia-illesztést és a szintillesztést. Az asszimmetria és az aszimmetria a referenciaponthoz viszonyított értékek. A jel mindkét végének földhöz viszonyított ellenállásértéke (impedanciaértéke) egyenlő, a polaritás pedig ellentétes, ami szimmetrikus bemenetet vagy kimenetet jelent. Mivel a két szimmetrikus csatlakozó által vett interferenciajelek alapvetően azonos értékűek és polaritásúak, az interferenciajelek kiolthatják egymást a szimmetrikus átvitel terhelésén. Ezért a szimmetrikus áramkör jobb közös módusú elnyomással és interferencia-szűrő képességgel rendelkezik. A legtöbb professzionális audioberendezés szimmetrikus összekapcsolást alkalmaz.

A hangszóró csatlakoztatásakor több rövid hangszórókábel-készletet kell használni a vonali ellenállás csökkentése érdekében. Mivel a vonali ellenállás és az erősítő kimeneti ellenállása befolyásolja a hangszórórendszer alacsony frekvenciájú Q értékét, az alacsony frekvencia tranziens karakterisztikája rosszabb lesz, és az átviteli vonal torzítást okoz az audiojelek továbbítása során. Az átviteli vonal elosztott kapacitása és elosztott induktivitása miatt mindkettőnek vannak bizonyos frekvenciakarakterisztikái. Mivel a jel sok frekvenciakomponensből áll, amikor egy sok frekvenciakomponensből álló audiojelcsoport áthalad az átviteli vonalon, a különböző frekvenciakomponensek okozta késleltetés és csillapítás eltérő, ami úgynevezett amplitúdótorzítást és fázistorzítást eredményez. Általánosságban elmondható, hogy a torzítás mindig fennáll. Az átviteli vonal elméleti feltétele szerint az R=G=0 veszteségmentes állapot nem okoz torzítást, és az abszolút veszteségmentesség sem lehetséges. Korlátozott veszteség esetén a torzításmentes jelátvitel feltétele L/R=C/G, és a tényleges egyenletes átviteli vonal mindig L/R.

6. Rendszer hibakeresés

Beállítás előtt először állítsa be a rendszerszint görbét úgy, hogy minden szint jelszintje a készülék dinamikus tartományán belül legyen, és ne legyen nemlineáris túllépés a túl magas jelszint vagy a túl alacsony jelszint miatt, ami jel-zaj összehasonlítást okozhatna. A rendszerszint görbe beállításakor a keverő szintgörbéje nagyon fontos. A szint beállítása után a rendszerfrekvencia-karakterisztika hibakereshető.

A modern, professzionális, jobb minőségű elektroakusztikus berendezések általában nagyon lapos frekvenciakarakterisztikával rendelkeznek a 20 Hz-20 kHz tartományban. Többszintű csatlakoztatás után azonban, különösen a hangszórók esetében, előfordulhat, hogy nem túl laposak a frekvenciakarakterisztikák. A pontosabb beállítási módszer a rózsaszín zaj-spektrum analizátor módszer. Ennek a módszernek a beállítási folyamata a rózsaszín zaj bejuttatása a hangrendszerbe, a hangszóró visszajátszása, majd a tesztmikrofon használata a hang felvételére a teremben a legjobb hallgatási pozícióban. A tesztmikrofont a spektrumanalizátorhoz csatlakoztatják, a spektrumanalizátor megjeleníti a terem hangrendszerének amplitúdó-frekvencia karakterisztikáját, majd a spektrummérés eredményei alapján gondosan beállítja a hangszínszabályzót, hogy az általános amplitúdó-frekvencia karakterisztika lapos legyen. A beállítás után érdemes oszcilloszkóppal ellenőrizni az egyes szintek hullámformáit, hogy kiderüljön, van-e egy adott szinten túl nagy hangszínszabályzó-beállítás okozta torzítás.

A rendszerinterferencia esetén a következőkre kell figyelni: a tápfeszültségnek stabilnak kell lennie; minden eszköz burkolatának jól földeltnek kell lennie a brummolás elkerülése érdekében; a jelbemenetnek és -kimenetnek kiegyensúlyozottnak kell lennie; el kell kerülni a laza vezetékezést és a szabálytalan hegesztést.