1. A sztereoszkopikus érzékelés, a háromdimenziós hangérzet főként a tér, az irány, a hierarchia és más hallási érzékelésekből tevődik össze. Az a hang, amely ezt a hallási érzetet képes biztosítani, sztereónak nevezhető.

2. A pozicionálás érzéke, a jó pozicionálási érzék lehetővé teszi, hogy tisztán érezze az eredeti hangforrás kibocsátásának irányát.

3. A tér és a hierarchia érzése, más néven a megszokottól eltérő érzés vagy a kapcsolódások érzése. A hallott hang nem két hangszóróból, hanem egy valódi személyből jött, aki egy pozícióban énekelt. A hierarchia érzése gazdag és tiszta, nem durva, magas hangokat, telt középfrekvenciákat és vastag mélyfrekvenciákat eredményez.

4. Általánosságban elmondható, hogy a hangszínt a hangerő és a hangmagasság határozza meg, és minden hangrendszernek más a hangszíne, ami ennek a rendszernek a személyisége és lelke.

5. A sűrűségérzet a mérsékelt hangerővel, megfelelő utózengéssel, alacsony torzítással, őszinte, gazdag és papírvékony hangra utal, ami határozottan nem jó.

A fent említett pontokon kívül más szempontok is léteznek a hangminőség megítélésére, például a hang intenzitása, hangossága, magával ragadó érzete, valamint száraz hangzása.