1. Sztereoszkópikus érzék, a háromdimenziós hangérzékelés főként térérzékelésből, irányból, hierarchiából és egyéb hallási érzetekből áll.Azt a hangot, amely ezt a hallási érzést nyújtja, sztereónak nevezhetjük.

2. A pozicionálás érzése, a jó pozicionálási érzék lehetővé teszi, hogy tisztán érezze azt az irányt, ahonnan az eredeti hangforrás kisugárzik.

3. A tér és a hierarchia érzése, más néven a dobozon kívüliség érzése vagy a kapcsolódás érzése.A hang, amit hallottam, mintha nem két hangszóróból jött volna, hanem egy valódi személytől, aki egy pozícióban énekel.A hierarchia érzetéről elmondható, hogy gazdag és tiszta magas hangokat eredményez, amelyek nem durvák, teljes középfrekvenciákat és vastag alacsony frekvenciákat.

4. Általánosságban elmondható, hogy a hangszínt mind a hangosság, mind a hangmagasság határozza meg, és minden énekrendszernek más a hangszíne, ami ennek a rendszernek a személyisége és lelke.

5. A vastagság érzése olyan hangra utal, amely közepes hangerővel, megfelelő zengetéssel, alacsony torzítással, őszinte, gazdag és olyan vékony, mint a papír, ami határozottan nem jó.

A hangminőség megítélésében a fent említett szempontokon kívül más szempontok is léteznek, mint például a hang intenzitása, hangos-e, van-e magával ragadó érzés, szárazon szól-e vagy sem.